„Sokat kell majd megbocsátanunk egymásnak” – német minták kicsúcsosodása a világjárvány idején

A szerző az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért munkatársa

„Sokat kell majd megbocsátanunk egymásnak: Hogyan változtatott meg minket a világjárvány - és mit tanít a jövőre nézve. Egy válság belülről” – hangzik a címe a Jens Spahn (CDU), korábbi szövetségi egészségügyi miniszter által írt könyvnek, aki a COVID-19 járvány kitörése első éve alatt volt hivatalban Németországban. Sokatmondó címadás egy Németországban részben még mindig aktuális kérdésről, amely azonban, mint látni fogjuk, nem csak a járványkezelés időszakára vonatkoztatható.

Január 27-én volt pontosan öt éve annak, hogy Németországban azonosították az első koronavírussal fertőzött személyt, amelyet követően az egyébként is polarizálódásnak indult német társadalom rohamtempóval szakadt tovább, nagyban erősítve ezáltal a politikai spektrum szélein található pártokat. 

A kezdetek

2020. január 27-én Németországban robbant a hír, hogy a München melletti Stockdorfban az egyik autóipari cég alkalmazottja megfertőződött az akkor már terjedésben lévő, azonban még ismeretlen COVID-19 vírussal. Ezt követően, március 22-én kezdődött meg az első országos lezárás szigorú korlátozásokkal a magán- és közéletben egyaránt. Mint majdnem minden másik európai országban a politikusok az életmentés céljából messzemenő és mélyreható intézkedéseket és az alapvető jogokba való beavatkozásokat kezdeményeztek, beleértve a gyülekezési tilalmakat, a látogatási idők teljes eltörlését a gondozóintézetekben és klinikákon, az oktatási intézmények, éttermek, a kulturális intézmények, valamint a boltok bezárását, sőt, még a kijárási tilalmat is. 

Később számos további fertőzési hullám, lezárás és hol szigorúbb, hol kevésbé szigorú intézkedések történtek a vírus megfékezésére. Így három éven belül – ugyanis Németország, utolsó EU-s országként csak 2023. márciusában törölte el az összes megszorítást – mintegy 39 millió fertőzöttet regisztráltak és körülbelül 64 millió embert oltottak be a 84 milliós országban. 

Példamutatás és elöljárás

Már a pandémia kezdetekor jellemző volt Németországra, hogy Európa legnépesebb és legerősebb gazdasággal rendelkező országaként példát mutasson és elől járjon a vírus kezelésében és visszaszorításában. 

Így például, amikor a döntéshozók úgy határoztak, hogy csak az oltott, a vírust korábban már elkapott vagy aznapi negatív COVID-19 gyorsteszttel rendelkező személyek mehetnek olyan közösségi helyekre, mint az éttermek, mozik, kocsmák vagy épp a szórakozóhelyek. Sőt, ezt tetézve, a szabályozást még a munkahelyekre is kiterjesztették, ami számos munkajogi kérdést vetett fel. A német szigornak azonban még ez sem volt elegendő: 2021 végén már bizonyos, különösen fertőzött területeken vagy tartományokban csak oltottak és gyógyultak vehettek részt a közösségi életben, sőt, ha különösen magas volt a fertőzöttségi ráta a térségben, még ezeknek a személyeknek is külön gyorstesztet kellett végezniük. Ezeket az intézkedéseket szigorúan ellenőrizték és be is tartatták az emberekkel, csakúgy, mint a maszkviselést a tömegközlekedésen és a közösségi helyeken. Azonban ebben nem csak állami kontrollmechanizmus volt jelen, hanem az emberek ugyanúgy számon kérték ezt barátaikon, ismerőseiken és családtagjaikon.

Majd ezt számos további lezárás követte, annak ellenére, hogy – mint később kiderült – a Robert Koch Intézet, a szövetségi kormány központi a járványfelügyelet- és megelőzési intézete, ettől óva intette a német kormányokat. Ezen felül majdhogynem kötelezővé tették az otthoni munkavégzést is mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalról. Amennyiben nem voltak ezzel ellenkező, működéssel kapcsolatok okok, a munkáltatók kötelesek voltak engedélyezni munkavállalóiknak az otthoni munkavégzést, azoknak pedig el is kellett fogadniuk ezt az ajánlatot. Ez az egyébként is lassú német közigazgatást például még lassabbá tette, amelyet követően az állam igazgatásában a mai napig nem sikerült elérni az „üzemi hőmérsékletet”.

A járványkezelés gazdasági hatásait egyúttal állami, Európában az egyik, ha nem a legbőkezűbb segítségnyújtással próbálták meg kompenzálni. Az államba vetett hit oltárán a németek jelentős többsége jólétének és szabadságának egy részét is szívesen feláldozta ezért a példamutatásért. 

A média szerepe

Nagyon fontos szerepet játszik a média a német közbeszéd alakításában, mintegy negyedik hatalmi ágként működve. Nem volt ez másképp a járvány ideje alatt sem. A „Follow the science” mottó alatt a média kritikátlanul terjesztette az objektív tudománynak álcázott feltételezéseket, beleértve azt az állítást például, hogy a beoltott emberek nem tudnak másokat megfertőzni. Ez később kiderült, hogy nem állja meg a helyét. Különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók működtek – szinte – politikai aktivistákként, folyamatosan figyelmeztetve és óva intve a lakosságot a felelőtlenségtől, szinte már-már további szigorításokat szorgalmazva. Sokszor a már esetleg rendelkezésre álló tényeket és számadatokat sem pártatlanul vizsgálták, hanem a hivatalos álláspont és politika alá- és megtámasztására használták fel. 

Az egymásra licitáló politikusok és szakértők egymás kezébe adták a kilincseket a különböző tévés beszélgetőműsorokban, sokszor olyan vitákat eredményezve, ahol egy kritikus hangot sem lehetett hallani. 

Tehát ahelyett, hogy korrekciós eszközként működött volna, a média nagy része a végrehajtó hatalom hangszórójaként tevékenykedett.

Megbélyegzés

Jellemző volt a német válságkezelésre, hogy azokat, akik megkérdőjelezték az intézkedések szükségességét vagy nem értettek egyet azok szigorúságával és mértékével, megbélyegezték és kiközösítették. Így például azokat a személyeket, akik nem oltatták be magukat, a járvány terjedésének bűnbakjaként könyvelték el, a későbbiekben kitiltva őket a közösségi élet lehetőségeiből. Hasonlóan ehhez, a kevésbé szigorú megközelítés mellett érvelő tudósoknak és politikusoknak a gúnyt és a nevetség tárgyává válást kellett elviselniük, olyan töréseket okozva ezzel a német társdalomban, amik a mai napig hatással vannak az együttélésre.

A 2021. decemberében felálló hárompárti koalícióból (SPD-Zöldek-FDP) a szociáldemokraták és a Zöldek kötelezővé is akarták tenni az oltást mindenki számára, ezt azonban a liberális Szabaddemokrata Párt nem támogatta és ezáltal megakadályozta. Ők már a 2021. szeptemberi Bundestag-választások előtti kampányban is a kevesebb állami beavatkozás és enyhébb járványkezelés mellett álltak ki, eddigi egyik legjobb eredményüket is érték el, csakúgy, mint az intézkedéseket és a megbélyegzéseket erősen kritizáló Alternatíva Németországért (AfD), ami szintén erősödött az akkori voksoláson.

Ezeket elsősorban az úgynevezett Querdenkerek (Másképp gondolkodók) szervezete rendezte meg, ami spirituális tanokat valló emberekből áll. A demonstrációkon mellettük vettek részt összeesküvéselmélet hívők, szélsőjobboldaliak, de nagytöbbségben inkább kritikusan gondolkodó állampolgárok, akiket mind a médiában, mind a politikában radikálisként és felelőtlenként írtak le. Jó példa ezekre Jens Spahn, és utódja Karl Lauterbach (SPD) megfogalmazása, akik többször is a „be nem oltottak járványáról” beszéltek, amely megfogalmazás megfelelően summázza a hozzáállást.

Az állandó minták

Kétségtelen, hogy németországi lakosok millióit érintették a koronavírus elleni intézkedések gazdasági következményei. A lezárások következtében elnéptelenedtek a városközpontok és rengeteg bolt zárt be. Ezrek veszítették el munkahelyüket, megélhetésüket, továbbá ezek következtében akár lakhatásukat is. 

A járvány megállítására hozott intézkedések következtében különösen sokan szenvednek depressziótól, szorongástól és étkezési zavaroktól. Mindazonáltal ezeket a pandémia visszaszorítására hozott világviszonylatban szigorú lépéseket a németek jelentős többsége a mai napig alternatíva nélküli, helyes megoldásnak látja. A Zöldek egy kis része ráadásul odáig merészkedik elméleti síkon, hogy a pandémia alatti lezárások mintájára egy „klíma-lockdown-t” preferálnának az éghajlat védelme érdekében, hisz a lezárások idején csökkent a károsanyag-kibocsátás az országban. 

A németek, csakúgy, mint a 2015-ös migrációs válság idején, nem vették tudomásul, hogy igenis van egyéb, akár humánusabb alternatíva is azon kívül, minthogy ellenőrzés nélkül befogadjanak millió, más kultúrkörből származó embert az országukba. Ez az alternatíva nélküliség a jelenlegi vitákban és kampányban is fellelhető. Példaként lehet itt állítani az elmúlt hét eseményeit az aschaffenburgi késes merénylet után, amelynek egy kétéves gyermek is áldozatául esett. A legtöbb politikus és szakértő, bár mély együttérzésüket fejezik ki az áldozatok hozzátartozóinak, mégis megoldások keresése helyett inkább arról folytatnak eszmecserét, hogy miért nem lehet alternatívákat találni a status quora. 

A példamutatás és elöljárás iránti vágy mintája is szépen kirajzolódik, nem csak a COVID-19 világjárvány kezelésének idején, hanem a klímapolitikában is. Németország például az EU-s közös célkitűzés helyett, miszerint 2050-re minden EU-s tagállamnak klímasemleges gazdaságra kell áttérnie, már 2045-re szeretné elérni. Vagy ugyanúgy megjelenik ez Németország Ukrajna-politikájában is – a németek az USA után a legnagyobb támogatói a megtámadott országnak. Továbbá visszaköszön ez a hozzáállás abban a németekre jellemző mindent jobban tudó attitűdben (Besserwisserei) is, ami sok esetben ahhoz vezet, hogy a másképp gondolkodókat vagy a főárammal nem együtt úszókat megbélyegzik. Sokan a német szakértők és politikusok közül úgy gondolják, hogy ők birtokolják a bölcsek kövét és az igazság az ő oldalukon áll. Jól mutatják ezt a Donald Trump megválasztása utáni megnyilatkozások, amelyek jelentős többsége is egy morális „jobban tudást” és felsőbbrendűséget hordoz magában – még ha nem is egyenesen kimondva. 

Ezen viselkedésminták felerősítésében oroszlánszerepet játszik a német média rendkívül sok esetben moralizáló és megbélyegző magatartása. Február 23-án azonban elképzelhető, hogy a németek többsége el fogja utasítani a mindig mindent jobban tudó ideológiai politizálást, és inkább újra befelé fordulva az egyéni felelősségvállalást, a két egymást követő recessziót eredményező év után a kevesebb állami beavatkozásra építő gazdasági prosperitást, valamint a law&order politikáját választja majd.

Nyitókép: Michael Kappeler / POOL / AFP